Bach-virágterápia

    Dr. Edward Bach (1886-1936), orvos, bakterológus, aki jóval meghaladta korát, hiszen gyógyító munkájára a holisztikus szemlélet volt a jellemző. Meggyőződése volt, hogy a betegségek kialakulásához megfelelő „táptalajra” van szükség, amit az ember hoz létre a gondolatai, érzelmei által.
    Azt vette észre saját betegein, hogy a kiegyensúlyozott, optimista, pozitív életszemlélet gyorsabb gyógyulást eredményez. Ezzel szemben, ha valaki pesszimista, befelé forduló, akkor a negatív érzelmei, gondolatai gátolják az egészség visszaállítását. Úgy gondolta, hogy a pozitív gondolatok megfelelő energiával látják el testet, míg a negatívak energiahiányos területeket hoznak létre, melyek táptalajául szolgálnak a betegségeknek. Ez a holisztikus szemlélet, mely szerint az egyén elméje, gondolata, érzelmei mind-mind hatással vannak a fizikai egészségére.
Bach doktor szerint tehát a betegség igazi oka az egyén személyiségében rejlő érzelmi, gondolati zavar. Azt is vallotta, hogy a lelkek meghatározott céllal, feladattal születnek le a fizikai testbe, és ha az ember nem hallgat a belső hangjára, gátolja a lelki fejlődését, akkor ez már önmagában energiazavart eredményez.
Azon az elven dolgozta ki saját készítményeit, hogy minden, ami bennünk és körülöttünk van, nem más, mint energia, azaz rezgés.  (Edward Bach a rezgésekkel történő gyógyítás, a homeopátia atyja.) Az emberi negatív tulajdonságokat, viselkedésformákat hét fő csoportba sorolta:

1. félelem
   
2. bizonytalanság
   
3. jelen történései iránti érdektelenség
   
4. magányosság
   
5. mások elképzeléseire, külső hatásokra való túlérzékenység
   
6. kétségbeesés
   
7. mások boldogulása miatti túlzott aggódás